Ha az anyamadár (a tojó) kitartóan üldögél a tojásokon, folyton melegen tartva így a fészket, kb. két hét múlva kikelnek a fiókák. Eleinte nincs tolluk, csak valami kis pehely lengedezik rajtuk itt-ott. A szülők szorgalmasan hordják nekik a legyeket és egyéb rovarokat, hernyókat, gilisztákat, így a kicsik gyorsan nőnek és tollasodnak: kb. két hét alatt olyan nagyok lesznek, hogy már nem férnek el a fészekben.
A feketerigó fiókák – ők vannak ezen a képen – a földön, a bokrok alatt rejtőznek amíg nem tanulnak meg repülni, szüleik ott is folyamatosan etetik őket. Ilyenkor persze könnyebben megtalálja őket a macska, de még az erős vadászösztönű kutya is.
Szerencsére azt a kutyámat, amelyik fára is tudott mászni(!), nem érdekelték a madarak, csak barátja, az apró termetű macska, együtt kószáltak a fákon, bokrokon, mindjárt megmutatom őket is.
De előbb még a feketerigót, meg a hangját (a képre kattintva hallható):
